HÍREK
„SOHA TÖBBET NEM REKONSTRUÁLHATÓ DOLGOKAT TUDUNK MEGŐRIZNI AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK” – HOGY SEGÍT A 3D-TECHNOLÓGIA A KULTÚRA TERÜLETÉN? (INTERJÚ)
2022. JANUÁR 12. | FEHÉR ANDRÁS
Építészek, régészek és más hozzáértő szakemberek állítják, hogy a 3D-s technológiával olyan dolgok válnak láthatóvá, értelmezhetővé, ami eddig nem volt lehetséges. Egy ókori vagy középkori faragott kő vagy értékes fémtárgy úgy lesz „kézbe vehető”, ahogy eddig sohasem. Egy épületről készült metszet olyan dolgokat tárhat fel, ami eddig rejtve volt. Fehér András, a 4iG Nyrt. Mensor3D üzletágának üzletfejlesztésért felelős igazgatója ezen a területen komoly és értékes tapasztalatot halmozott fel. Őt kérdeztük a technológia mibenlétéről a kulturális örökségvédelem, illetve régészet területén, a legnagyobb kihívásokról, és persze a jövőről.
Miért fontos a kulturális értékek digitalizálása?
Ma, amikor a pandémia is nehezíti az életünket, talán még fontosabb, hogy a rendelkezésünkre álló technológiákat is bevessük a kulturális értékek tudományos igényű, oktató vagy szórakoztató célú digitalizálására, bemutatására. Nehezen hozzáférhető, régen elpusztult, vagy eredeti formájában helyreállíthatatlan tárgyak és épületek digitális modellként kutatók és laikus érdeklődők számára egyaránt tartósan elérhetővé tehetők.
Mennyire tendencia, hogy a kulturális örökségvédelem területén ilyen modern technikákat alkalmaznak?
A világban nagyon népszerű ennek a
technikának az alkalmazása, hiszen bizonyos produktumok csak ennek a
segítségével állíthatók elő. Például a minap láttam egy filmet, amit a Getty
múzeum készített egy római kori ezüst edény előállításáról.
Ha nem is ilyen profi videót, de
hasonlót mi is készítettünk a Seuso-kincs néhány hiányzó elemének
bemutatásakor. Ezt a filmet mindazok láthatják, akik ellátogatnak a Nemzeti Múzeumba.
Ugyanakkor a Seuso-kincs 3D virtuális kiállítása bármikor, bárki számára
elérhető az mnm.hu oldalán. Mindenkinek ajánlom még a világ jelentős
múzeumainak honlapjait, ahol szintén csodálatos, digitalizált dolgokat lehet
találni.
Önök hogy kezdtek el ezzel foglalkozni?
Volt egy kutatás-fejlesztési projektünk, aminek keretében azt vizsgáltuk, hogy a legkorszerűbb 3D-digitalizációs technikákat miként lehet felhasználni kulturális örökségünk megőrzésében, látványos bemutatásában. Fantasztikus élmény volt az egész munka. Számos várat, kastélyt, szobrot, múzeumi tárgyat, régészeti lelőhelyet digitalizáltunk, majd ennek alapján készítettünk filmeket, prezentációkat, 3D-modelleket.
Mik voltak az első projektek és hol tartanak most?
Felmértük és monitoroztuk az alsóvárosi ferences templom boltozatát,
hogy megvizsgálhassuk és aztán követhessük az állapotát, esetleges
állagromlását. Elkészítettük többek között a Debreceni Nagytemplom
pontfelhőjét, amit sokoldalúan lehet alkalmazni, például ennek felhasználásával
készült az augusztus 20-ai homlokzatra vetítés. Hallatlanul izgalmas volt a
pannonhalmi Porta Speciosa digitalizálása, mert olyan metszeteket tudtunk
készíteni, ahol tanulmányozható a templom és a kerengő építészeti kapcsolódása.
A boltozati kövek szkennelése és modellezése tette lehetővé ma már nem álló
templomok boltozatának rekonstrukcióját: a székesfehérvári királyi bazilikáét,
a középkori pécsi székesegyházét.
Nagyon hosszú a sor, napokig
sorolhatnám. Dolgoztunk Irakban várromokon, szkenneltük a Mátyás templom
harangjait, ami alapján azok makettje is elkészült, szkenneltünk őz és szarvas
agancsokat, középkori pecséteket, a Fiumei úti sírkert és a Salgótarján utcai
zsidó temető síremlékeit, és avarkori páncélt.
Legutóbb elkészítettük egy különleges
páncél 3D-nyomatásra is alkalmas digitalizációját, ahol az ipari CT-t is
segítségül hívtuk, valamint egy római kori mozaik látványos, interaktív
bemutatóját, ami a Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető, a látogatók számára
újszerű élményt nyújtott az ókori mozaik így bejárható és megismerhető
szépsége.
Miből áll ez a technológia?
Minden olyan technológiát használunk a kulturális projektekben, amit ipari munkáink során is igénybe veszünk. A szigligeti vagy cseszneki vár felmérésén ugyanazzal a 3D-lézerszkennerrel dolgoztunk, mint a római Falconieri-palota felmérésekor. A Seuso-kincs digitalizálására ugyanazt az eszközt vesszük igénybe – a vetített mintán alapuló leképezést – mint egy autóipari csatlakozó fröccsöntő szerszám mikronpontos modellezésekor. Egy görögkatolikus templom 3D-modelljének elkészítéséhez ugyanolyan eszközöket használunk, mint egy autóüléseket gyártó üzem gépsorainak felmérésekor.
Mennyiben más ezen a területen használni, mint az iparban?
Kicsit izgalmasabb. Asztrik püspök koponyájával együtt tölteni egy éjszakát, mert amikor kiderült, hogy róla van szó, akkor „frissen” beszkenneltük – azért valljuk be – nem ugyanaz az érzés, mint a századik acélszerkezeti törésvizsgálat elemzése. Egy 4000 évesnek gondolt kút darabjait szkennelni másfajta kihívásnak tűnhet, mint egy kortárs autó karosszériaelemét. De ha ez a munkadarab éppen egy Ferrari, mert az is volt már, akkor persze az is egy emlékezetesebbnek mondható megbízás. A kulturális és az ipari projektek terén rendszeresen szembesülünk olyan egyedi részletekkel, megoldandó új nehézségekkel, speciális követelményekkel, amelyek aztán beépíthetők a későbbi feladataink elvégzésekor alkalmazható módszereinkbe.
Mi az, ami most és a jövőben is megkerülhetetlenné teszi ezt a technológiát (elsősorban kulturális területen)?
Egy nagyon fontos példát említenék.
Évek óta mérjük a kalocsai székesegyház régészeti feltárásának lépéseit. Ez egy
egyedülálló munka, hiszen a régészeti feltárás velejárója a rombolás. Ahhoz,
hogy egy mélyebben fekvő, korábbi réteghez hozzáférjünk, el kell bontani a
ráépült, időben hozzánk közelebb állót. Ennek a folyamatnak a tudományos igényű
dokumentálása, úgy vélem, esszenciális. Soha többet nem rekonstruálható
dolgokat tudunk megőrizni az örökkévalóságnak.
Van olyan ország, ahol nem lehet egy
műemlékhez hozzányúlni, azt konzerválni, felújítani, amíg nem készül róla
3D-lézerszkenneres felmérés. Mi még nem tartunk itt, de egyre több olyan
feladatunk van, amikor nekünk is rögzíteni kell az aktuális állapotot, mielőtt
bármilyen munkát megkezdenének. Sokszor a felmérésünk a tervező építész
legfontosabb kapaszkodója, súlyos károk, természeti csapások után is az ilyen
pontosságú és részletességű felmérésekre lehet támaszkodni a rekonstrukciókor.
Mi volt a leghálásabb feladat, amivel valaha találkoztak? És a legnehezebb?
A Seuso-kincset kell elsőnek említeni,
mert ott egy világviszonylatban is egyedülálló értékről beszélünk, de bármilyen
furcsának is tűnik, ide sorolom a Népstadion digitalizálását is. Akinek
életében megadatott, hogy részt vegyen egy kettős rangadón, a fiatalabb olvasók
kedvéért pl. Újpest-MTK, Fradi-Vasas, vagy 1986-ban láthatta a Queen koncertjét
ezeken lelátókon, az talán érti, hogy milyen csodálatos dolog, legalább
digitalizált formában megőrizni, birtokolni ezt az épített emléket.
A Seuso-kincs fényes, csillogó,
részletgazdag felületének szkennelése, a Mátyás templom harangjának mérése a
szinte lehetetlenül bonyolult környezet miatt lesz örökké emlékezetes. De
géppisztoly sorozatok hangját hallva dolgozni Irakban, vagy 40 fokos hőségben,
16 órán át kúszva-mászva várat mérni a Balaton-felvidéken sem mindennapos
élmény.
Milyen jövőt jósol a Mensor3D-nek, mi vár még rá?
A 4iG részeként működő Mensor3D üzletág elsősorban ipari területeken, különösen az Ipar 4.0 megoldásokban szeretne minél több eredményt felmutatni. A kiváló kollégáknak és a felhalmozott tudásnak köszönhetően jó úton haladunk céljaink megvalósítása felé. Ebben az évben több sikeres projektet zártunk, és biztató a kép a jövőre nézve is. Az Ipar 4.0, digital twin és a PropTech rohamléptekkel terjed térségünkben is. Ugyanakkor remélem, több erő és támogatás juthat a sokszor erőforráshiánnyal küzdő kulturális területre is, hogy további fontos, érdekes tárgyakat, épületeket, természeti kincseket mérhessünk fel és dolgozhassunk ki bemutatható, kutatható formára, ezzel is segítve például a turizmust, hiszen a pandémia miatt megváltoztak az utazási szokások és elvárások. Rengeteg ilyen hazai kincs iránt lehetne felkelteni az érdeklődést a digitalizált megjelentetésekkel. A szakértők és muzeológusok által megismert és elismert munkáink hasznossága nagyobb projektekben is kamatoztatható lehet, olyanokban amelyek a nagyközönség és különösen az oktatás számára tennék elérhetőbbé, megismerhetőbbé nemzeti kincseinket.